Az Impala 1958-as bemutatkozása óta számos olyan jellemzővel rendelkezik, amelyek megkülönböztetik más modellektől. Az ikonikus szimmetrikus hármas hátsó lámpák már akkor is figyelemfelkeltőek voltak, és hamarosan a modell védjegyévé váltak. Ekkoriban a Chevrolet Caprice is megjelent mint a legmagasabb kategóriás Impala Sport Sedan 1965-ben, amely később külön sorozattá vált 1966-ban. Az Impala ezzel együtt a Chevrolet Bel Air és Biscayne fölött helyezkedett el.
Az Impala népszerűsége a 80-as évek közepéig töretlen maradt. Ezen időszak alatt számos változáson ment keresztül, hogy lépést tartson az amerikai autós igényekkel. Különösen emlékezetes a 1994-1996 között gyártott modell, amely egy 5.7 literes V8-as motorral felszerelt Chevrolet Caprice Classic változat volt. Ez a revízió újra felkeltette az érdeklődést az Impala iránt, és megerősítette státuszát az amerikai autók piacán.
2000-ben az Impala újjáéledt egy mainstream elsőkerék-meghajtású autóként. A Chevrolet ezzel a lépéssel sikeresen célozta meg a fiatalabb vásárlói bázist is. A 2014-es modellévben bemutatott tizedik generációs Impala kiemelkedett teljesítményével és modern dizájnjával. Az U.S. News & World Report rangsorában az "Megfizethető Nagyautók" kategóriában első helyezést ért el, ami csak tovább növelte népszerűségét. A tizedik generációs Impalát nemcsak az Egyesült Államokban forgalmazták, hanem Dél-Koreában és a Közel-Keleten is elérhetővé vált. Eközben a kilencedik generációt "Impala Limited" néven kínálták flottaügyfelek számára egészen 2016-ig.
Az autó megszületése
A történet 1956-ban kezdődött, amikor Clare MacKichan és csapata elkezdte kidolgozni a Chevrolet Impala koncepcióját. Az autó merész Corvette-szerű dizájnjegyekkel büszkélkedett, különösen a szembetűnő hűtőrácsával. Az Impala koncepcióautót gyönyörű smaragdzöld fémborítással készítették el, míg belseje tiszta fehér bőrből készült, ami tovább növelte vonzerejét.
Az Impala logója az afrikai impalát ábrázolta, amely nemcsak esztétikai szempontból volt figyelemre méltó, hanem szimbolikus jelentőséggel is bírt: a dinamizmust és eleganciát képviselte, amelyet az autó is megtestesített.
Az Impala tervezési folyamata 1958 júniusában indult be, amikor MacKichan csapata és a Pontiac tervezői közösen dolgoztak a General Motors „A” karosszériájának alapvető csomagolásán és dimenzióin. Harley Earl, a General Motors formatervezési alelnöke 1956 októberében látta először azt a stílusvázlatot, amely közvetlen hatással volt a végleges Chevrolet járműre. Ezt követően hét hónap alatt alakult ki az alapvető dizájn. E folyamat során számos innovatív ötlet merült fel, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy az Impala ne csak egy újabb autó legyen a piacon, hanem valódi ikonikus járművé váljon. Az autó formája és megjelenése forradalmasította a középkategóriás gépjárművek piacát.
Első generáció (1958)
Az 1958-as év nem csupán a General Motors (GM) számára volt különleges, hanem az autóipar történetében is mérföldkőnek számít. Az évforduló alkalmából a GM bemutatta 50. évfordulós modelljeit, amelyeket Cadillac, Buick, Oldsmobile, Pontiac és Chevrolet márkák alatt forgalmaztak. Különösen a Chevrolet Bel Air Impala vált az év sztárjává, amely nemcsak a megjelenésével hódított, hanem technikai újításaival is. Ebben a blogbejegyzésben részletesen megvizsgáljuk az Impala jellegzetességeit és hatását az autóiparra.
A Chevrolet Bel Air Impala, mint a Bel Air legmagasabb kategóriájú változata, kétajtós kupé és kabrió kivitelben debütált. Az Impala szerkezeti felépítése már a márka alsóbb kategóriás modelljeitől eltért. A hátsó szélvédőtől kezdve (A-oszlop) a Bel Air Impala egy rövidebb zöldházat és hosszabb hátsó részt kapott. Az Impala tengelytávja hosszabb volt az alacsonyabb árkategóriás modellekhez képest, bár az összhossz megegyezett velük.
Az 1958-as Chevrolet modellek általánosan hosszabbak, alacsonyabbak és szélesebbek voltak elődeiknél. Az új tervezés egyik jelentős újítása a dupla fényszórók bevezetése volt. A korábbi évek farokdudorait mélyen formázott hátsó sárvédők váltották fel. Az Impalák mindkét oldalán három hátsó lámpa található, míg az alacsonyabb kategóriás modellek esetében ez csak kettő volt. Az Impalákon elhelyezett keresztflag emblémák és fényes rocker díszítések további eleganciát adtak ennek a modellnek.
A Chevrolet új keretrendszerrel állt elő: a hagyományos keretet felváltotta egy „X” alakú egységes keret, amely fokozta az autó torziós merevségét és alacsonyabb utastér elhelyezést tett lehetővé. Ezzel egy lépést tett a jövőbeli teljesen egységesített karosszéria/alváz felé. A felfüggesztés terén is jelentős előrelépést tettek: a hátsó laprugók helyett tekercsrugós rendszert alkalmaztak. Az alap V8-as motor 283 köb inch (4,640 cc) volt, amely három különböző teljesítménnyel érkezett: 185 hp (138 kW), 230 hp (170 kW) és 250 hp (190 kW) teljesítménnyel, utóbbihoz opcionálisan Rochester Ramjet üzemanyag-befecskendezés is választható volt. A legnagyobb motorváltozatok között szerepelt a Chevrolet első nagyméretű blokkja is: a 348 köb inch (5,700 cc) V8-as motor.
Az 1958-as Chevrolet Bel Air Impala autó nemcsak stílusával és technikai újításaival nyűgözte le az autós világot; e modell segítségével a Chevrolet visszaszerezte vezető pozícióját az autógyártásban egy gazdasági válság idején. Összesen 55,989 Impala kabrió és 125,480 kupé készült el, ami a Chevrolet összes termelésének 15%-át tette ki.
Második generáció (1959-1960)
A 20. század közepén a gépjárműipar jelentős átalakulásokon ment keresztül, és a General Motors (GM) 1959-es Chevrolet Impala modellje kiemelkedő példája ennek a változásnak. A GM gazdasági lépései érdekében az Impala dizájnja úgy alakult át, hogy közös karosszériát osztozzon az alacsonyabb kategóriás Buickokkal, Oldsmobile-okkal és Pontiacokkal.
A 1959-es Chevrolet Impala újdonságai között szerepel egy új X-frame vázszerkezet, amely nemcsak a stabilitást javította, hanem a megjelenést is korszerűsítette. A tetővonal 3 hüvelykkel alacsonyabb lett, míg a karosszéria 2 hüvelykkel szélesebb, és a tengelytáv 1-1/2 hüvelykkel hosszabbodott. Ezek a változtatások nemcsak esztétikai szempontból voltak figyelemre méltóak, hanem hozzájárultak az autó általános komfortjához is. Az Impala jellegzetes elemei közé tartozik a lapított farokfin, amely oldalirányban nyúlik el, valamint a nagy "csepp" alakú hátsó lámpák, amelyek mindkét oldalon helyet kaptak. Az első lökhárító felett két vékony, széles légbeömlő nyílás került kialakításra, amely bár nem volt funkcionális, mégis hangsúlyozta az autó sportos megjelenését.
Az Impala immár külön sorozatként mutatkozott be, négyajtós hardtopot és négyajtós szedánt is kínálva a kétajtós Sport Coupe és kabrió mellett. Az új Sport Coupe rövidített tetővonallal és ívelt hátsó ablakkal büszkélkedhetett. A standard motor egy I6 volt, míg az alap V8-as motor a korábbi 283 cu in (4.6 L) volt 185 lóerővel (138 kW). Az opcionális motorválasztékban szerepelt egy erősebb 283 cu in-es változat 290 lóerővel (220 kW) és egy 348 cu in (5.7 L) V8-as motor akár 335 lóerővel (250 kW). Az Impala belső terében számos kényelmi funkció kapott helyet: standard felszereltség részeként megtalálható volt az elülső és hátsó karfa, elektromos óra és dupla napellenző. Az új kontúros műszerfal mélyen ülő műszereket foglalt magában, míg az opciók között szerepelt egy hat irányba állítható ülés és a "Speedminder" rendszer is, amely lehetővé tette a sofőr számára, hogy beállítson egy sebességhatárt; ha ezt túllépte volna, egy figyelmeztető zümmögés jelezte volna.
A következő évben, 1960-ban visszatértek a három kerek hátsó lámpák mindkét oldalon, valamint fehér csík futott végig a hátsó sárvédőkön. A motorválaszték még szélesebbé vált: hét verzió közül lehetett választani az 283-cu in-es és 348-cu in-es V8-as motorokból. Az új lehetőségek között szerepelt például a carburettorral ellátott 283 Turbo-Fire motor akár 230 lóerőig (170 kW), valamint különféle teljesítményű 348-as motorok. A GM innovációja nem állt meg itt; már elérhetővé vált a sebességtartó automatika is mint új opció. Az Impala népszerűsége töretlen maradt: összesen körülbelül 490 ezer egységet gyártottak belőle.
Az autóipar története tele van izgalmas fordulatokkal és innovációkkal, különösen, ha a különböző piacokra való alkalmazkodásról van szó. Az Oshawa, Ontario-ban gyártott jobb oldali meghajtású autók példája ennek a dinamikának, hiszen nemcsak a kanadai piacot szolgálták ki, hanem távoli országokba is exportálták őket, mint például Új-Zéland, Ausztrália és Dél-Afrika.
A jobb oldali meghajtású autók gyártása során a General Motors (GM) innovatív megoldásokat alkalmazott. Az Oshawában készült autók CKD (Completely Knocked Down) vagy SKD (Semi Knocked Down) készletekből kerültek összeszerelésre, ami lehetővé tette az autók helyi összeszerelését a célországokban. Ez nemcsak költséghatékonyabbá tette a gyártást, hanem hozzájárult a helyi munkahelyek teremtéséhez is. A CKD és SKD készletek használata különösen fontos volt olyan piacokon, ahol a helyi preferenciák és igények figyelembevételével kellett kialakítani az autókat. A jobb oldali meghajtású műszerfalak tükrözték az 1959-es Chevrolet panelt, amelyet az egyenértékű Pontiac modellek is osztottak. Ez a megoldás nemcsak funkcionális volt, hanem esztétikai élményt is nyújtott a vásárlóknak.
Ausztrália esetében a GMH Holden gyártósorain kézzel szerelték össze az autókat, ami egyedi jelleget adott az ausztrál Impalának. Érdekes módon az ausztrál Impala volt az első amerikai háború utáni importautó, amely V8-as motorral standardizáltan rendelkezett. Ez nemcsak technológiai újítást jelentett, hanem nagy népszerűségnek örvendett az ausztrál piacon, ahol az erőteljes motorok iránti kereslet folyamatosan nőtt.
Harmadik generációs (1961-1964)
1961
A Chevrolet Impala 1961-ben jelentős átalakuláson ment keresztül. Az új B platformra épített karosszéria sokkal karcsúbb és szögletesebb lett, mint az előző három évben gyártott modellek. A Sport Coupe változatok "bubbleback" tetőformája különösen figyelemre méltó volt, míg az egyedi kétajtós pilléres sedan modell csak ebben az évben volt elérhető, de ritkán rendelték meg. Ezen kívül a Super Sport (SS) opció debütálása is említésre méltó; ez a sportosabb megjelenésű változat vonzó lehetőséget kínált a teljesítménykedvelők számára. Érdemes megjegyezni, hogy ez volt az utolsó év, amikor a legjobb állomásjárat modell még a Nomad nevet viselte. A prémium belső kialakítás tovább növelte az Impala vonzerejét – az ülések kérésre még puhábbá válhattak.
1962
Az 1962-es modell bemutatásával újabb izgalmas újítások jelentek meg. Az összes modell számára bevezették az új "C" oszlop stílust, ami különösen vonzóvá tette a Sport Coupe változatokat. A korábbi "túlhangzásos" tetőforma helyett szélesebb "C" oszlopot és ívelt hátsó ablakot kaptak a sedánok. Motorválaszték terén is érdekes változások történtek: az 1962-es év volt az utolsó alkalom, amikor a Chevrolet kínálatában szerepelt a 235 I6 motor. Ezen kívül elérhetővé vált a kis blokkú 283-as motor mellett egy nagyobb, 327 köb inch (5,4 L) motor is, amely két változatban készült: 250 bhp (186 kW) és 300 bhp (224 kW) teljesítménnyel. Az erősebb motorváltozatok között szerepelt a 409 köb inch (6,7 L) V8 is, amely kizárólag manuális váltóval volt elérhető. A Turboglide automata váltó megbízhatatlansági problémái miatt eltávolításra került, így az egyetlen automatikus váltó lehetőségként Powerglide maradt egészen 1965-ig.
A Beach Boys híres 409 című dala tovább növelte az Impala népszerűségét. Ez a dal nemcsak zenészi sikert aratott, hanem hozzájárult ahhoz is, hogy az Impala ikonikus státuszt nyerjen el az amerikai kultúrában.
1963
A 1963-as Impala szembetűnő jellemzője a rectilineáris stílus, amely tiszta vonalvezetésével és elegáns megjelenésével hódított. Az SS modellek hátulján található motorral forgatott alumínium lámpapanel kiemelkedett a krómozott kerettel, ami egyedi karaktert adott az autónak. A motorválaszték hasonló volt az előző évhez, ahol a legnépszerűbbek a kis blokkos 283 cu in (4.6 L) és 327 cu in (5.4 L) V8 motorok voltak. Az új 230 cu in (3.8 L) Turbo-Thrift hat hengeres motor bevezetésével a Stovebolt motort felváltotta egy modernebb változat, amely vékony falú öntvényekből készült, és egészen 1979-ig standard motor maradt a Chevrolet autókban. A Sport Sedan új, hajlított tetővonalat kapott, míg az új "coved" műszerfal egyszerű indikátor lámpákkal jelezte a motor hőmérsékletét.
A 1963-as Impala különlegessége azonban nem csupán dizájnjában rejlett. A Sport Coupe változatban elérhető speciális 427 cu in (7.0 L) verziója a 409 cu in (6.7 L) motornak lenyűgöző teljesítményt nyújtott. Ez a motorcsomag kifejezetten drag versenyzőknek és NASCAR számára készült, és nemcsak alumínium karosszériaelemekkel rendelkezett, hanem cowl-indukciós légbeömlő rendszert is kapott. Az alumínium alkatrészeket Flintben gyártották, míg az új motor konfigurációja lehetővé tette, hogy akár 430 lóerőt is produkáljon. Ebből mindössze ötven darabot gyártottak le az RPO Z11 csomag keretein belül, amely igazi gyöngyszemmé tette ezt a modellt.
A következő évben, 1964-ben az Impala formatervezése lágyabbá vált; új "felborult U" alakú alumínium díszítések kerültek bevezetésre a hátsó lámpák fölé. A nagy blokknak számító 409 V8 motor továbbra is elérhető volt, így azok számára, akik még nagyobb teljesítményt kerestek, továbbra is biztosítva volt. Ezen kívül fontos megemlíteni, hogy ekkor az Impala Super Sport saját sorozattá fejlődött át az eddigi opciócsomag helyett. Ez az autó mára már nemcsak egy klasszikus jármű lett; sok fiatal számára a lowrider kultúra szimbóluma lett West Coast hip-hop dalokban.
Chevrolet Impala SS autó
A Chevrolet Impala SS (Super Sport) a motoros autók rajongói körében legendás státuszra tett szert. Az 1960. december 17-i sajtóközleményben bemutatott modell nemcsak az autóiparban, hanem a popkultúrában is kiemelkedő szerepet játszott. Az SS jelvény a teljesítmény szimbólumává vált, és számos Chevrolet modellhez kapcsolódik, bár sok esetben csupán megjelenésbeli csomagról volt szó. Cikkünk célja, hogy részletesen bemutassa az Impala SS történetét, különös figyelmet fordítva a teljesítményre és a dizájnra.
Az 1961-es Impala SS valódi teljesítménycsomagként indult, amely gyárilag felszerelt 348 köbinch (5,7 L) V8 motorokkal érkezett, amelyek közül három teljesítménye 305 hp-tól (227 kW) 360 hp-ig (268 kW) terjedt. Az új 409 köbinch (6,7 L) V8 motor is elérhető volt, amely ebben az évben 360 hp-t (268 kW) teljesített. Érdekes módon a 1961-es Super Sport csomag bármely Impalához rendelhető volt, beleértve a szedánokat és a kombikat is – ez egyedülálló lehetőséget kínált az autósok számára. A Super Sport csomag nemcsak motorfejlesztéseket tartalmazott, hanem felfüggesztési és fékrendszer frissítéseket is. Az autókhoz nagyobb teljesítményű gumikat szereltek fel, és speciális fékbetéteket használtak. Az 1961-es év különlegessége az volt, hogy mindössze 142 darab Impala Super Sport készült a gyárban a 409-es motorral.
Az 1962-es modelltől kezdve az Impala SS inkább megjelenésbeli csomaggá alakult át, amely csak kupé és kabrió modellekhez volt elérhető. A legkisebb motortól kezdve egészen a nagy blokkos változatokig minden verzió elérhető volt az Impala sorozatban. Az 1964-67 között gyártott modellek már külön VIN előtaggal rendelkeztek, amely megkülönböztette őket a standard Impaláktól. Ezekben az években a Super Sport modelleknek jellegzetes alumínium díszítések voltak jellemzőek, melyeket később fekete díszcsíkra cseréltek. Bár sokan úgy vélik, hogy az SS csupán egy esztétikai választás volt, valójában néhány ritka példány valódi teljesítménynövelő opciókat is tartalmazott.
A legérdekesebb opció azonban a Regular Production Option Z24 volt, amelyet SS 427 néven forgalmaztak. Ez a csomag bármely 1967–69 közötti kétszemélyes Impalához kérhető volt, és tartalmazta a Chevrolet 427 köbincses V8-as motorját. Az F41 Sport felfüggesztéssel együtt érkező modellek igazi ritkaságot képviselnek napjainkban – körülbelül 2-2400 példány készült évente.
A '69-es év különlegességei között szerepelt a standard tárcsafékek bevezetése és a nagyobb méretű kerekek használata is. Ez volt az utolsó alkalom, amikor az "Impala" név feltűnt a karosszérián.
Negyedik generáció (1965-1970)
Az 1965-ös Impala átalakulásának kulcsfontosságú eleme a hagyományos "X" keret helyett bevezetett teljes szélességű keret volt. Ez a változás nemcsak a stabilitást és a biztonságot növelte, hanem egy új karosszériaformát is lehetővé tett, amely ívelt, keret nélküli oldalsó üvegekkel (pillér nélküli modellek esetén) és élesebb szögű szélvédővel rendelkezett. A felfüggesztés is megújult: a teljes rugós felfüggesztés kényelmesebb vezetési élményt biztosított. A 1966-os Impala SS kabrió, amely az Impala luxuscsomagjaként debütált, további érdekességeket hozott magával. A "Caprice" néven ismert csomag tuftolt kárpitozást és fa hatású díszítéseket kapott, míg a sportosabb SS verziók jellemzője a "spinner" kerekek voltak. Az új esztétikai irányvonal mellett a motorválaszték is bővült: az inline hat-hengerestől kezdve a kis- és nagy blokkú V8-as motorokig terjedt.
A 1965-ös évben az Impala kínálatában már megtalálható volt egy új háromfokozatú Turbo Hydra-Matic automata váltó is. A legnagyobb motorválasztékot a 396 köbincses (6,5 liter) V8-as motor jelentette, míg az öreg 409 köbincses (6,7 liter) motor már nem volt elérhető. Az elegáns dizájn mellett említésre méltó volt az Impala belső tere is; a krómozott díszítések és pleated tuftolt kárpitok igazi luxusérzetet adtak. Az 1966-os modell évben az Impala ismét sikeresen szerepelt az amerikai piacon: közel 38 ezer kabriót adtak el. Bár az eladásai nem tudták megverni a Mustangot – amelyből majdnem kétszer annyit értékesítettek –, mégis jelentős részesedéssel bírt.
Az 1967-es modellév új dizájnt hozott magával; a Coke palack formájú stílus és a Corvette inspirálta ívek még vonzóbbá tették az autót. Az új biztonsági előírásoknak megfelelően bevezették a teljesen összecsukható energiaelnyelő kormányoszlopot és oldaljelző lámpákat is. A következő évben, 1968-ban újabb frissítések érkeztek; egy új első rész és hátsó lökhárító jelent meg három "lovacskás" formájú hátsó lámpával. A Custom Coupe bemutatkozása pedig tovább növelte az Impala vonzerejét.
Érdekes módon nem csupán Észak-Amerikában népszerűsítették az Impalát; számos országban is forgalomba került. Új-Zélandon például jobbkormányos változatokat készítettek belőle, míg Ausztráliában helyi gyártású modellek kerültek forgalomba.
Ötödik generáció (1971-1976)
A Chevrolet Impala, az amerikai autógyártás ikonjának számító modell, az ötödik generációjában is megőrizte vezető helyét a Chevrolet eladási rangsorában. Az 1971-es év új korszakot indított el az Impala számára, amely nemcsak méreteivel, hanem teljesítményével is lenyűgözte a vásárlókat.
Az 1971-es évben bemutatott új „B” karosszériás volt a legnagyobb Chevrolet, amit valaha is kínáltak. A keménytetős Sport Coupe formája simán lejtett, emlékeztetve a 1961-es „buborék tető” stílusára. Az Impala szívében egy nagy teljesítményű Turbo-Jet 454 V8 motor dobogott, amely 365 lóerőt (272 kW) produkált. Bár a teljesítmény az évek során csökkent, a vásárlók továbbra is ragaszkodtak ehhez a lenyűgöző motorizáltsághoz. A 1972-es modellévtől kezdve az összes motor tervezése során figyelembe vették az ólommentes benzinre való átállást, ami új irányt adott az amerikai autóiparnak. Az Impala konvertibilis változata is utolsó éveit élte meg ebben az időszakban, hiszen 1972-ben mindössze 6 456 egység készült belőle.
A Chevrolet nemcsak méretében és teljesítményében versengett; innovációkat is bevezetett. Az új légventilációs rendszer lehetővé tette a levegő folyamatos áramlását az utastérben, bár sok vásárló kritizálta ezt a rendszert megbízhatatlansága miatt. Az 1971-es modelltől kezdve minden változat standard felszereltsége lett a támasztott első tárcsafék, míg 1972-től kezdve a változó arányú szervokormányt is bevezették. A biztonságra is külön figyelmet fordítottak: például 1973-ban egy különleges „Air Cushion Restraint System” (ACRS) került bevezetésre néhány négyajtós sedanba. Ez a rendszer légzsákokat használt mindkét első ülésnél, azonban nem hirdették széles körben, így sok autót tesztelésre használtak fel.
Az Impala ötödik generációjának stílusa folyamatosan fejlődött. A 1974-es modellek frissített hátsó lökhárítókkal és új hátsó lámpákkal érkeztek, megfelelve az új szövetségi előírásoknak. A Sport Coupe esetében különösen figyelemre méltó volt a külső design változása: míg korábban pillér nélküli kialakítású volt, ezután fix hátsó üvegekkel és vastag B-oszloppal érkezett. A kényelem sem maradt el: az ülések áthelyezése lehetővé tette a nagyobb lábtér biztosítását az utasok számára. A Chevrolet ügyfelei élvezhették ezt a kényelmes belső teret, miközben minden egyes modell egyedi jellemzőkkel rendelkezett.
Hatodik generáció (1977-1985)
Az 1977-es model évben a Chevrolet nemcsak a vásárlói igényekre reagált, hanem új irányokat is fektetett le az autópiacon. A downsizing trendje, amely a nagyobb autók helyett a kompaktabb, gazdaságosabb megoldások felé terelte a figyelmet, jelentős hatással volt az Impala tervezésére és gyártására.
Az 1977-es Impala teljesen új dizájnja tükrözte ezt az irányvonalat. A modell rövidebb lett, ugyanakkor magasabb és keskenyebb is, mint elődjei. Az új Impala váza a 1970-ben bemutatott rövidített keretre épült, amely egészen 1996-ig szolgálta a B-body autók gyártását. Ezzel a változtatással nemcsak a külső méretek csökkentek, hanem nőtt a fej- és lábtér is az utasok számára, továbbá a csomagtartó kapacitása is megnövekedett. Ez az átalakulás nem csupán esztétikai szempontból volt sikeres; az Impala értékesítései drámaian megnőttek, és ezzel visszaszerezte az Egyesült Államok legkeresettebb autója címet.
Az új dizájn mellett számos technikai újdonságot is bevezettek. A pillér nélküli hardtop kivitel megszűnt, mivel egyre inkább teret hódítottak el az állami szabályozások, különösen a rollover biztonsági előírások. Az 1977-től 1979-ig terjedő kupék egyedi dupla ívű hátsó ablakot kaptak, amely később az 1987-es Chevrolet Monte Carlo Aerocoupe-ban is visszaköszönt. A motorválaszték is átalakult: az inline-6-os motor visszatért 110 lóerővel (82 kW), míg opcióként elérhetővé váltak a 267 és 305 köbichnós (4.4 és 5.0 L) V8-as motorok. Külön érdekesség volt, hogy az Oldsmobile 350 köbichnós (5.7 L) dízelmotorja is elérhető volt bizonyos években.
Az Impala és az elegáns Caprice továbbra is népszerű maradt az 1980-as évek elején. Az Impalát fokozatosan alacsonyabb szintű teljes méretű Chevrolet modelleként pozicionálták, különösen flottahasználatra – taxiként és rendőrautóként egyaránt népszerűvé vált. Azonban a kupé és kombi karosszéria változatok eltűntek 1982 után, végül pedig 1985-ben megszűnt a gyártása. A Caprice viszont továbbra is megmaradt egészen 1990-ig, így amikor az Impala neve eltűnt, a teljes méretű Chevrolet alapmodelljeit Caprice néven forgalmazták tovább.
Hetedik generáció (1994-1996)
1990 januárjában a GM B platformja teljesen megújult, hogy felkészüljön az 1991-es modellévre. Bár az alapvető váza a 1977-es modellről származott, a frissített karosszéria új lendületet adott az autóknak. Az Impala SS név visszatérését a 1992-es Detroit Autószalonon jelentették be, ahol Jon Moss tervező álma valósággá vált egy koncepcióautó formájában. Ez az autó két hüvelykkel alacsonyabb volt a normál Capricenél, és eredetileg egy 8,2 literes (500 köb inch) motort kapott.
A Chevrolet Impala SS végül 1994. február 14-én került sorozatgyártásba Arlingtonban, Texas államban. Kosmetikailag majdnem teljesen megegyezett a koncepcióval, csupán a hűtőrács krómozott emblémája különböztette meg azt. Az Impala SS valójában egy magas teljesítményű változata volt a Caprice-nek, amely főként a rendőrségi 9C1 csomagból merített inspirációt. Számos olyan felszerelést kapott, amely korábban csak kormányzati és rendvédelmi járművekhez volt elérhető.
Az Impala SS sportos felfüggesztéssel és erősített rugókkal rendelkezett, valamint egy nagy kapacitású hűtőrendszerrel, amely szintén a Corvette LT1 motorjából származott. Az autót egy retuned LT1 5,7 literes (350 köb inch) kis blokk V8-as motor hajtotta, amely 260 lóerőt (194 kW) és 330 lb-ft (447 Nm) nyomatékot produkált. Ezen kívül az automatikus sebességváltó elektronikus vezérlésű volt, de nem tudta megfelelően kezelni az autó súlyát és motorjának erejét.
Az Impala SS-t egyedi külső dizájn jellemezte: testre szabott rács, hátsó spoiler és 17 hüvelykes brushed alumínium kerekek jellemezték. Belül bőrülések vártak ránk az Impala SS logójával ellátva, valamint egy középső konzol tárolóval és pohártartókkal. Az első évben csak fekete színben volt elérhető szürke belső térrel.
Az Impala SS története azonban nem tartott örökké; 1996-ban gyártották utoljára ezt az autót, összesen 41,941 darabot adtak el. Az utolsó példány december 13-án készült el. Ekkor már számos kisebb változtatást eszközöltek belülről is, beleértve az analóg sebességmérőt és a középső konzolra helyezett váltót.
A Chevrolet Impala SS gyártása mellett azonban más B-karosszériás modellek is megszűntek, mivel a GM inkább profitábilisabb SUV-k gyártása felé fordult. A gyártósorok átállítása új kihívások elé állította az autógyárat.
Nyolcadik generáció (2000-2005)
A 2000-es modellévben, 1999 április 8-án, a Chevrolet ismét életre keltette a legendás Chebrolet Impala autót. Az új Impala bemutatása nemcsak a márka történetének egy új fejezetét jelentette, hanem egyúttal a modern autóipar kihívásaira adott válasz is volt.
Az új Impala, amely a Lumina W-body platformjára épült, hosszabb tengelytávval rendelkezett (három hüvelykkel), míg az összhossz egy hüvelykkel rövidebb volt. Ez a jellemző megosztotta az autós szakértőket: míg a cars.com teljes méretűként kategorizálta, addig a Consumer Guide Automotive közepes méretűként hivatkozott rá. A gyártás az ontariói Oshawa Car Assembly üzemében zajlott. Az előző generációkkal ellentétben, amelyek hátsókerék-meghajtással készültek, ez az új verzió elsőkerék-meghajtású volt. Két motorváltozattal volt elérhető: a 3,8 literes V6-os motorral és egy kisebb, 3,4 literes V6-os motorral. 2004-ben bemutatkozott az Impala SS is, amely egy szuperfeltöltős 3,8 literes V6-os motort kapott.
A 2000-2003-as időszakban az Impala két felszereltségi szinten volt elérhető: az alapmodell és az LS. Az alapmodell egyszerűbb berendezésekkel készült; textil ülésekkel és acélfelniket tartalmazott, miközben a 3,4 literes motor teljesítménye 180 lóerő volt. Ezzel szemben az LS verzió számos extra kényelmi funkcióval rendelkezett: bőr ülések lehetősége, alumínium felnik és sportos hátsó spoiler várta az érdeklődőket. Az opciók között szerepelt napfénytető, OnStar rendszer és fűthető első ülések is. Az összes modell alapfelszereltségei közé tartozott az elektromos ablakemelő és tükörállító.
A 2004-2005-ös Impala SS kiemelkedett teljesítményével; szuperfeltöltős L67 V6-os motorja akár 240 lóerőt is képes produkálni. Ezzel az autó gyorsulása is figyelemre méltóvá vált: 0-ról 60 mérföld/órára mindössze 6,5 másodperc alatt képes volt felgyorsulni. A Chevrolet ezen kívül egy limitált kiadású Impala Indy SS-t is bemutatott, amely különleges dizájnjával és emlékezetes részleteivel sok autós szívét meghódította.
Az Impala 9C1 és 9C3 Az Impala nyolcadik generációja nemcsak magánhasználatra készült; különböző rendvédelmi szervek számára is elérhetővé vált. A 9C1-es rendőrautó csomag erősített felfüggesztéssel és megerősített motorral volt felszerelve. Ezen kívül létezett egy 9C3-as változat is, amely további kényelmi opciókat kínált. Ezek a modellek különösen népszerűek lettek nagyvárosi flották körében, mint például a New York-i vagy Philadelphia-i rendőrség. Bár a Ford Crown Victoria továbbra is vezető szerepet játszott ezen a piacon, az Impala sikeresen megvetette lábát a rendvédelmi járművek világában.
Kilencedik generáció (2006-2016)
Az Impala kilencedik generációja a 2005-ös Los Angeles-i Autószalonon debütált, és számos újítással érkezett, amelyek nemcsak a dizájnra, hanem a teljesítményre és a kényelmi funkciókra is kiterjedtek.
A 2006-os Impala külső dizájnja jelentős változásokat hozott az előző generációhoz képest. Az új hátsó lámpák és az elegáns vonalak friss megjelenést kölcsönöztek az autónak. A belső tér is modernizálódott: a faerezetű középkonzol, chrome díszítések és a minőségi anyagok használata egy prémium érzést keltett. A különböző trim szintek - LS, LT, LTZ és SS - lehetőséget adtak arra, hogy mindenki megtalálja az igényeinek legmegfelelőbb változatot.
Az alapmodell egy 3.5 literes V6-os motorral volt felszerelve, amely 211 lóerőt teljesített. Az SS modell viszont egy erősebb, 5.3 literes V8-as motorral érkezett, amely 303 lóerőt produkált. Ez volt az első V8-as motor egy elülső kerékmeghajtású Chevrolet-ben, ami különleges helyet biztosított neki az autórajongók szívében. Az SS modell gyorsulása lenyűgöző volt: 0-ról 60 mph-ra mindössze 5.6 másodperc alatt felgyorsult.
A kényelem sem maradt el a teljesítménytől; a belső tér számos kényelmi funkcióval rendelkezett. Az LTZ modellek bőr ülései fűthetők voltak, míg az LT modellekhez opcionálisan választható volt. A Bose prémium hangrendszer pedig garantálta a kiváló zeneélményt utazás közben. Emellett a fedélzeti technológia is fejlődött: a legújabb OnStar rendszer és navigációs funkciók segítették az utasokat.
Chevrolet Impala Limited (2014-2016)
A Chevrolet Impala kilencedik generációja 2013-ban debütált, és nagy népszerűségnek örvendett az LS, LT és LTZ trim szintjein. 2016-ra azonban az Impala Limited néven ismert változat váltotta fel, amelyet főként bérbeadó cégek, flották és rendőrségek használtak. Az Oshawa-i konszolidált gyárban készült, ahol az Equinox is gyártásra került. Az Impala Limited termelése 2016 májusában zárult le, de öröksége tovább él a közlekedési eszközök között.
A kilencedik generációs Impala nemcsak civil használatra készült, hanem kifejezetten rendőrségi alkalmazásokra is. A 9C1 és 9C3 modellek az LS alapváltozatra épültek, de számos olyan funkcióval rendelkeztek, amelyek megkönnyítették a rendőri munkát. Ezek közé tartozott a robusztus acélkerék opció, rugalmasság a rendészeti berendezések telepítésére (mint például szirénák és rádiók), valamint speciális belső tér kialakítása. Ezen kívül különböző ülésopciók álltak rendelkezésre: hátsó vinil pad vagy elöl klasszikus szövet ülések. Az autókhoz egy bűnügyi ketrec beszerelésére is volt lehetőség az első és hátsó ülések közé. A modellek különleges jellemzői között szerepelt az egyedi díszítés, valamint a hátsó ajtó fogantyúinak inoperabilitása, amely fokozta a biztonságot.
A 9C1 és 9C3 modellek kezdetben egy 3.9 literes V6-os motorral voltak felszerelve, amelyet egy nehéz teherbírású 4T65E-HD automata váltó támogatott. Ezen kívül nagyobb hűtőrendszert kaptak a sportosabb SS modellből való kölcsönzés révén. Az impalákba beépített aktív üzemanyag-kezelés segítette az üzemanyag-hatékonyság javítását is. A modellek folyamatosan frissültek; 2008-tól kezdve lehetőséget kínáltak E85 üzemanyag használatára is, hogy versenyképesek maradhassanak más gyártók rendőrautóival, mint például a Ford Crown Victoria Police Interceptorral. A belső tér dizájnja is fejlődött: például 2010-ben alumínium hatású belső borítást kaptak, amely később karbonhatású anyagra cserélődött.
Tizedik generáció (2014-2020)
A tizedik generációs Impala nemcsak méretében, hanem teljesítményében is felülmúlja elődjét. Az új modell egy kibővített Epsilon II FWD platformra épült, amelyet a Cadillac XTS és a Buick LaCrosse is használ. Az Impala három különböző motort kínál: egy 2,5 literes négyhengerest, egy 2,4 literes négyhengerest hibrid-asszisztenssel és egy 3,6 literes V6-os motort. A hatfokozatú automata váltó sport- és manuális üzemmódokat kínál, lehetővé téve a vezetők számára, hogy igényeik szerint válasszanak. A 2014-es Impala széleskörű felszereltséggel érkezett. Az alapmodellhez 18 hüvelykes kerekek tartoztak, míg a magasabb felszereltségi szintű modellekhez akár 19- és 20 hüvelykes kerekek is választhatók voltak. Az új biztonsági funkciók között tíz szabványos légzsák és az OnStar rendszer került beépítésre, amely folyamatosan figyeli az utasok biztonságát.
A technológiai újítások terén az Impala nem maradt el más autóktól. A Chevrolet MyLink infotainment rendszer révén az utasok zökkenőmentesen csatlakozhattak okostelefonjaikhoz. Az Apple CarPlay és Android Auto funkciók bevezetése lehetővé tette a vezetők számára, hogy egyszerűbben kezeljék készülékeiket az autóban. Az 2015-ös modellév során az OnStar rendszerhez 4G LTE adatkapcsolatot adtak hozzá, míg néhány funkciót módosítottak vagy eltávolítottak. Az eAssist verzió leállítása után az Impala trim szintjei csökkentek ötől négyig (LS, LT1, LT2 és LTZ2), ami egyszerűsítette a vásárlási folyamatot.
A tizedik generációs Impala piaci részesedése jelentős növekedést mutatott: míg 2013-ban mindössze 6,9%-ot képviselt, addig 2014-re ez már 14,7%-ra emelkedett. Ez nemcsak azt bizonyítja, hogy az Impala visszatért a köztudatba, hanem azt is jelzi, hogy a Chevrolet képes volt megújulni és versenyezni a telített piacon. A modern dizájn mellett számos új színváltozat is megjelent az évek során – többek között a Siren Red Tintcoat és Nightfall Gray Metallic –, amelyek még vonzóbbá tették ezt az autót.
Bi-Fuel
A fenntarthatóság és a környezetvédelmi megoldások iránti igény napjainkban egyre fontosabbá válik. Az autóipar is reagál a változó igényekre, és 2015-ben a Chevrolet bemutatta az Impala Bi-Fuel modellt, amely forradalmi újítást hozott a teljes méretű szedánok piacára. A 2015-ös Chevrolet Impala Bi-Fuel nem csupán a kényelmet és a teljesítményt ötvözte, hanem lehetőséget adott a vezetőknek arra is, hogy környezetbarát módon közlekedjenek.
A 2015-ös Chevrolet Impala Bi-Fuel kétféle üzemanyagot használ: CNG-t (sűrített földgáz) és benzint. A modellt 2013 októberében mutatták be Dan Akerson, a General Motors vezérigazgatójának vezetésével, és ez volt az egyetlen teljes méretű CNG jármű Észak-Amerikában. Az Impala Bi-Fuel nemcsak flottaképviseletek, hanem kiskereskedelmi vásárlók számára is elérhetővé vált, ami különösen figyelemreméltó volt. Az Impala Bi-Fuel 500 mérföldes hatótávolsággal büszkélkedhetett, amely lehetővé tette a vezetők számára, hogy egy gombnyomással váltsanak az üzemanyagok között. A CNG tartályt a csomagtartóban helyezték el, ami praktikus megoldás volt anélkül, hogy jelentősen csökkentette volna a csomagtér kapacitását.
A tizedik generációs Chevrolet Impala három különböző trim szinten volt elérhető: LS, LT és LTZ (később Premier). Minden trim szint bőséges alapfelszereltséggel rendelkezett:
LS Trim: Ezen a szinten az autó 2.5L EcoTec négyhengeres benzinmotorral érkezett, valamint számos kényelmi funkcióval, mint például Bluetooth kapcsolódás és kulcsnélküli belépés.
LT Trim: Az LT trim további előnyöket kínált, beleértve az alumínium-alloy felniket és a biztonsági rendszert.
LTZ (Premier) Trim: Ez a legmagasabb szint már egy erősebb 3.6L VVT V6 motort tartalmazott, valamint luxus bőr üléskárpitot és számos prémium funkciót.
Az Impala megszűnése
A Chevrolet Impala hosszú és gazdag történettel büszkélkedhet az amerikai autóiparban, azonban a márka sorsa 2018-tól drámai fordulatot vett. A globális autóipar átalakulásával, a crossover SUV-k iránti kereslet növekedésével és az amerikai teljes méretű szedánok iránti csökkenő érdeklődéssel a General Motors (GM) nehéz döntéseket hozott.
Az Impala jövője 2018-ban vált kérdésessé, amikor a GM vezérigazgatója, Mary Barra kijelentette, hogy a vállalat nem tervezi elhagyni a szedán piacon való részvételt. Ekkor úgy tűnt, hogy az Impala meg fogja tölteni a Ford Taurus 2019-es távozása által hagyott űrt. A helyzet azonban gyorsan változott: a GM végül bejelentette az Impala név eltüntetését és két gyár – Detroit-Hamtramck és Oshawa – leállítását. Bár eredetileg 2019 júniusára tervezték a gyártás leállítását, végül az utolsó Chevrolet Impala 2020. február 27-én gördült le a gyártósorról.
Biztonság
A Chevrolet Impala nemcsak dizájnjával és teljesítményével, hanem biztonságával is felhívta magára a figyelmet. Az Insurance Institute for Highway Safety (IIHS) tesztjei alapján az 2000-2005 közötti modellek "jó" minősítést kaptak, ami jó szerkezeti teljesítményt és minimális sérülési kockázatot jelentett egy baleset során. Azonban az 2006-2013 közötti modellek már "elfogadható" minősítést kaptak az előre ütközések során.
Egy különösen aggasztó esemény történt 2009 szeptemberében, amikor egy riporter csapata felfedezte, hogy a flottát vásárló ügyfelek számára lehetőség volt arra, hogy kiválasszák a side-curtain légzsákok eltávolítását is - mindössze 175 dolláros megtakarítással. Ez számos olyan autót eredményezett, amely később magánkézbe került anélkül, hogy biztonsági extrákkal rendelkezett volna.
További probléma merült fel az 2007 és 2008 között gyártott modellek hátsó gumiabroncsainak idő előtti kopásában; ennek hátterében hibás hátsó felfüggesztés állt. Míg a rendőrségi járműveket javították, addig civilek nem kaptak visszahívást – ez pedig jogi vitákhoz vezetett.
Az Impala története tele van kihívásokkal és jogi vitákkal, beleértve egy NHTSA által indított nyomozást is 2014-ben a vészfékező rendszer miatt. A gyártónak komoly felelősséget kellett vállalnia az esetleges hibákért és balesetekért.
Az Impala elismerései
Az Impala megjelenése óta számos elismerést szerzett, és a motorsport világában is kiemelkedő szerepet játszott. Az Impala 1966-ban hivatalosan is tiszteletet kapott Auckland Hillsborough városában, ahol az autóról nevezték el az Impala Place-t. Ez a gesztus jól tükrözi az autó népszerűségét és jelentőségét.
Ezen kívül a Motor Trend magazin 1977-ben az év autójának választotta a Chevrolet teljes méretű modelljeit, beleértve az Impalát is. A Fleet magazinok 2006-tól 2008-ig háromszor ítélték oda az Impalának a Fleet Car of the Year díjat, ami azt jelzi, hogy az autó nemcsak stílusos volt, hanem megbízható választás is a flottaüzemeltetők számára.
A Kanadiai Automobil Szövetség (CAA) 2006-ban elismerte az Impalát környezetvédelmi kezdeményezésekért kapott Pyramid-díjával, amiért bemutatták új etanol alapú E-85 modelljüket.
Az Impala nemcsak az utakon volt jelen, hanem a versenypályákon is jelentős szerepet játszott. 2007-ben kezdte meg pályafutását a NASCAR Sprint Cup Series-ben, ahol felváltotta a Monte Carlo modellt.
A NASCAR által előírt új specifikációknak megfelelően indult el a „Car of Tomorrow” program keretében. A Nationwide Series-ben is képviselte Chevrolet-t, egészen addig, amíg 2013-ban át nem adta helyét a Camaro-nak. Emellett az Impalát használták a NASCAR Pinty’s Series-ben is, ahol 2018-ban szintén Camaro váltotta fel.
A 2012-es NASCAR szezon végével véget ért az Impala népszerűsége a versenypályákon; ezt követően a Chevrolet versenyzők a Holden VF Commodore SSV alapú Chevrolet SS-t vezették egészen 2017-ig.
Chevrolet Impala SS 396 kék 1:24 méretarányos modellautó, Welly
Chevrolet Impala SS 396 szürke 1:24 méretarányos modellautó, Welly
