A Corvette története 1953-ban kezdődött, amikor a GM vezetősége elfogadta Myron Scott javaslatát, hogy az új sportkocsit a korvette nevű kis, mozgékony hadihajóról nevezzék el. Az első modell egy kabrió volt, amelyet az 1953-as GM Motorama keretein belül mutattak be mint koncepcióautót. A sorozatgyártású modellek még ugyanebben az évben megjelentek a piacon. Az első generáció (C1) alapvetően egy könnyű, hat hengeres kabrió volt, amely gyorsan népszerűvé vált.
A Corvette nyolc generáción keresztül folyamatosan fejlődött. Az első három generáció (1953-1983) test-alváz építést alkalmazott, míg a C4 generációtól kezdve unibody Y-testplatformra váltottak. A Corvette motorikusan is fejlődött: kezdetben hat hengeres motorokkal volt felszerelve, de az idő múlásával V8-as motorokkal gazdagodott, amelyek még nagyobb teljesítményt biztosítottak. A legújabb C8 generációval a Corvette átállt egy hátsó középmotoros elrendezésre, amely lehetővé tette számára, hogy bekerüljön a szuperautók osztályába. E változás révén a Corvette egyre versenyképesebbé vált nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is.
A Corvette nem csupán egy autó; Amerika sportkocsijává vált. Az 1960-as évek elején sugárzott Route 66 című tévéműsornak köszönhetően a Corvette szimbólumává vált a szabadságnak és a kalandnak. Az autó története során számos versenyen és eseményen részt vett, amely tovább növelte népszerűségét. A gyártás helyszíne 1981 óta Bowling Green, Kentucky, ahol a National Corvette Museum is található. Ez az intézmény nemcsak a márka történelmét őrzi, hanem lehetőséget biztosít arra is, hogy az érdeklődők közelebbről megismerjék ezt az ikonikus járművet.
Első generáció (1953-1962), C1
A Corvette első ízben a General Motors Motorama rendezvény keretein belül mutatkozott be, amelyre 1953. január 17-23. között került sor New York híres Waldorf-Astoria szállodájában. Thomas H. Keating, a Chevrolet vezérigazgatója akkor azt nyilatkozta, hogy a jármű gyártásra kész állapotba hozása még hat hónapot vagy akár egy évet is igénybe vehet. Azonban a bemutató során keltett érdeklődés annyira nagy volt, hogy a tömeggyártás végül 1953. június 30-án megkezdődött. Az eredeti Corvette különlegessége abban rejlik, hogy üvegszálas karosszériával készült, amelyet kézzel erősítettek meg. E generációt gyakran „szilárd tengelyes” modelleknek nevezik, mivel az önálló hátsó felfüggesztés csak a következő generációban debütált. Az első évben mindössze 300 darab, mindegyik Polo White színű kabrió készült.
A 1954-es modellév során a Corvette új színekben is elérhetővé vált: Pennant Blue, Sportsman Red, Black és Polo White. Ebből az évből összesen 3,640 példány készült el. Az első három évben a Corvette kizárólag egy 235 köb inch (3,9 L) második generációs Blue Flame sorhatos motorral volt felszerelve, amelynek teljesítménye 150 lóerő (112 kW) volt. A 1955-ös modellévben viszont már elérhetővé vált egy új lehetőség: a 265 köb inch (4,34 L) V8-as motor. Ez az új motor jelentős teljesítménynövekedést hozott magával – a gyorsulás 0–60 mph (0–97 km/h) között három másodperccel csökkent. Azonban a gyenge eladások miatt a GM csökkentette a gyártást mindössze 700 egységre ebben az évben.
A következő évek során számos újítás látott napvilágot. A 1956-os modellévben megújult karosszériát kaptak az autók, amelynek dizájnja frissebb lett: módosították az elejét és oldalát, eltüntették a hátsó lámpák finnjét. A '57-es év közepén bevezetett "Ramjet" üzemanyag-befecskendező rendszer révén a Corvette motorja már elérte az amerikai autók történetében elsőként az egy lóerőt köbhüvelykenként. Az újabb modellek közé tartozott az opcionális négyfokozatú manuális sebességváltó és számos kényelmi funkció is. A '58-as évben pedig újabb testreszabási lehetőségek nyíltak meg: hosszabb orr rész quad lámpákkal és módosított belső dizájn. 1961-re aztán drámai átalakuláson ment át az autó hátulja: megjelentek a kerek hátsó lámpák és az újonnan tervezett csúcsos far.
Második generáció (1963-1967), C2
A Corvette Sting Ray a Chevrolet ikonikus sportautója, amely a második generáció (C2) megjelenésével vált a motorsport és az autódesign egyik meghatározó alakjává. A 1963-as modellévtől 1967-ig gyártott Sting Ray nemcsak a legendás név bevezetéséről volt híres, hanem egy sor innovatív technológiai újítást és dizájnmegoldást is magában foglalt.
Larry Shinoda, a Sting Ray tervezője, a Bill Mitchell által irányított stílustervezési csapat tagjaként dolgozott. A Sting Ray formavilágát jelentősen befolyásolta Peter Brock és Chuck Pohlmann korábbi "Q Corvette" koncepciója, amely Mitchell inspirációjának számított. Mitchell ráadásul már 1959-ben bemutatott egy „Mitchell Sting Ray” nevű autót, amely szintén nagy hatással volt a C2 dizájnjára. Egy mako cápa is inspirálta őt, amelyet mélytengeri horgászat során fogott ki – ez az élmény pedig különösen izgalmas és dinamikus vonásokat kölcsönzött az autó formájának.
A C2 generáció első évjárata 1963-ban debütált, és azonnal felkeltette a figyelmet egyedi megoldásaival. Az autó coupé verzióban is elérhető volt, amit egy különleges tapering hátsó fedél emelt ki. Az első évben még split rear window (osztott hátsó ablak) díszítette az autót – ezt Zora Arkus-Duntov, a Corvette főmérnöke soha nem kedvelte, mivel rontotta a hátsó látványt. Ennek ellenére Mitchell úgy gondolta, hogy ez az elem kulcsszerepet játszik az összképben. A Sting Ray rejtett fényszórói és független hátsó felfüggesztése új mércét állított fel a sportautók világában. A motorok teljesítménye 1963-ban 360 lóerőről indult, majd 1964-re 375 lóerőre emelkedett. Az elektronikus gyújtás és egyéb opciók, mint például a Delcotronic rendszer szintén elérhetőek voltak.
Az 1965-ös modellév hozta el a négytárcsás tárcsafékek bevezetését és egy új „big block” motorváltozatot is: a 396 cu in (6.49 L) V8-at. Ekkor vezették be a hátsó oldali kipufogórendszert is, amely tovább növelte az autó teljesítményét és hangzását. Az 425 lóerős verzió megjelenésével azonban a Rochester üzemanyag-befecskendező rendszer népszerűsége csökkent. Az 1966-os év további izgalmakat hozott: megjelent az újabb nagyobb motorváltozat, a 427 cu in (7.00 L) Big Block motor is. Emellett számos kényelmi funkció is elérhetővé vált: automatikus rádióhangolás, légkondicionáló és teleszkópos kormánykerék mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Sting Ray ne csak egy sportautó legyen, hanem egy igazi élményautó is.
Az utolsó modellév, 1967 különleges változtatásokkal érkezett: újra stílusosabb fender szellőzők jelentek meg, valamint visszaállították az összes piros hátsó lámpát. Az L88 motoropció bevezetése pedig már önmagában is történelmi lépés volt; ugyanakkor csak húsz ilyen motort szereltek fel gyárilag. Bár az eladások kissé csökkentek ebben az időszakban – több mint 15%-kal –, de ez nem csökkentette a Corvette kultuszát. A Grand Sport Corvette-ek elkészítésekor Duntov öt prototípust tervezett meg, amelyek máig legendás daraboknak számítanak.
Harmadik generáció (1968-1982), C3
A harmadik generációs Corvette, más néven C3, 1968-ban debütált, és a Mako Shark II koncepcióautó ihlette. Ez a generáció 1982-ig volt gyártásban, és számos izgalmas újítást hozott a Corvette világába. A C3-as coupe-ok voltak az első modellek, amelyek T-top levehető tetőpanelek mellett készültek, emellett olyan legendás elnevezéseket is bevezettek, mint az LT-1, ZR-1, Z07 és a Collector Edition. A Corvette 25. évfordulóját 1978-ban ünnepelték meg egy két tónusú Silver Anniversary Edition és egy Indy Pace Car replika kiadással. Ez volt az első alkalom, hogy Corvette-t használtak a Indianapolis 500-as verseny rajtjának megindítására.
A C3-as Corvette motorjai és vázalkatrészei nagyrészt a korábbi C2-es modellekből származtak, de a karosszéria és az utastér teljesen új tervezést kapott. 1969-ben a 350 cu in (5.7 L) motor váltotta fel az előző 327 cu in (5.36 L) alapmotort, de a teljesítmény továbbra is 300 lóerőn állt. Ezen évben lehetőség volt arra is, hogy a vásárlók válasszanak gyári oldalsó kipufogót vagy hagyományos hátsó kipufogót króm végződésekkel. Az újonnan bemutatott all-alumínium nagy blokkú 427 cu in (7.00 L) ZL-1 motor teljesítménye hivatalosan 430 lóerő volt, de valós körülmények között akár 560 lóerőt is produkált. Az 1970-es években jelentős változások történtek: az LT-1 motornál elérték a csúcsteljesítményt, amely már 370 lóerőt produkált. A nagy blokkú motorok közül a 454 cu in (7.44 L) változatot is bevezették, amelynek teljesítménye már 390 lóerő volt. A ZR-1 különleges csomag azonban csak nagyon korlátozott példányszámban készült; mindössze 53 darabot gyártottak belőle.
A C3-as Corvette stílusa fokozatosan változott az évek során, különösen az autó 25. évfordulójára készített modellek esetében. Az első évben a Sting Ray név nem szerepelt hivatalosan a modelleken, azonban Chevrolet továbbra is Sting Ray-ként hivatkozott rájuk. Az évtized közepére azonban jelentős formabeli változások történtek: az autó fender kitüremkedései és finomabb belső kialakítása egyaránt új irányt adott a dizájn számára. A biztonsági előírásoknak való megfelelés érdekében a '73-as modellnél átalakították a króm első lökhárítót egy urethan borítású rendszerre, míg a hátsó rész megőrizte két részből álló króm lökhárítóját utolsó évéig. A '74-es modelltől kezdve mindkét lökhárító urethan anyagból készült.
Az 1978-as modell bevezetésekor bemutatták az új fastback üveget hátsó ablakot és egy új belső teret is kaptak. Az évfordulóra készült különkiadások között szerepelt az Indy 500 Pace Car limitált kiadás és egy Silver Anniversary modell ezüst színnel kombinálva szürke alsó résszel. A '79-es modellévben rekordszámú, összesen 53,807 Corvette készült, ami minden idők legmagasabb termelési száma lett. Ezt követően azonban az eladások fokozatosan csökkentek.
Negyedik generáció (1984-1996), C4
A negyedik generációs Corvette gyártása 1983 januárjában kezdődött volna, azonban minőségi problémák és alkatrész késések miatt csak 43 prototípus készült el, amelyek soha nem kerültek értékesítésre. Ezek közül az egyetlen megmaradt példányt – egy fehér autót középkék belső térrel – később restaurálták és kiállították a Bowling Green Assembly Plant bejáratánál. Ma ez az autó a National Corvette Museum állandó kiállításának része Bowling Greenben, Kentucky államban.
A 1984-es modell évben bemutatott Corvette nemcsak külső megjelenésével tűnt ki, hanem számos technikai újítással is rendelkezett. A legfontosabb változás az L83 "Crossfire" V8 motor volt, amelyet az előző generációból örökölt. Az új alumínium féknyergek és az egy darabból készült Targa tető hozzájárultak az autó súlyának csökkentéséhez és merevségének növeléséhez. A retró stílusú visszahúzható fényszórók szintén visszatértek, amelyek utoljára 1957-ben jelentek meg a Corvette-n. Az elektronikus műszerfal digitális folyadékkristályos kijelzőkkel rendelkezett, ami forradalmasította a vezetési élményt. Később, 1985-től kezdve a standard motorválasztékba bekerült az L98 motor is, amely már 230 lóerőt biztosított.
A negyedik generációs Corvette nemcsak teljesítményével hódított, hanem különleges kiadásaival is. Például 1986-ban bemutatták a második Corvette Indy Pace Car-t, amely az első kabrió Corvette volt 1975 óta. Az Indy 500 emblémával ellátott modellek bármilyen színben elérhetők voltak, ami különlegessé tette őket. A Callaway B2K dupla-turbós opcióval rendelkező modellek szintén népszerűvé váltak. Ezek a modellek kezdetben 345 lóerőt teljesítettek, de később akár 450 lóerőt is elértek! A ZR-1 opció bevezetése pedig tovább növelte a C4 népszerűségét; ez az autó egy Lotus által tervezett LT5 motort kapott, amely 375 lóerős teljesítményével lenyűgözte a rajongókat.
A C4 Corvette utolsó évei különleges modelleket hoztak magukkal. 1996-ban bemutatkozott a Grand Sport verzió, amely az eredeti Grand Sport modell emlékére készült. Az Admiral Blue szín és fehér csík kombinációja ikonikus megjelenést kölcsönzött ennek az autónak. Ezeken kívül számos fejlesztés történt; például bevezették az OBD II diagnosztikai rendszert és run-flat gumikat is. Az LT4 motorral felszerelt modellek már komoly teljesítménynövekedést kínáltak: ezek akár 330 lóerőt is teljesíthettek.
Ötödik generáció (1997-2004), C5
Az 1996-ban bemutatott C5 Corvette megjelenése egy új korszak kezdetét jelentette a legendás sportautó életében. A korábbi generációk, mint a C4, eladásainak csökkenése miatt a gyártó úgy döntött, hogy a C5-öt teljesen új alapokra helyezi. A C5 Corvette nemcsak esztétikai frissítést kapott, hanem technológiai és mérnöki újítások sorát is magával hozta, amelyek hatása még ma is érezhető a későbbi generációkban.
A C5 Corvette gyártása 1996-ban indult, de minőségi és gyártási problémák miatt a nyilvános bemutató 1997-re tolódott. A teljesen új dizájn célja az volt, hogy javítsa a jármű dinamikáját minden területen. Az aerodinamikai teljesítmény kiemelkedő lett, hiszen a C5 drag koefficiense mindössze 0,29 volt. Ezen kívül a jármű súlya is csökkent, amely lehetővé tette a majdnem tökéletes 50/50-es súlyelosztást. Az aktív kezelhetőség bevezetése – amely az első stabilitásvezérlő rendszer volt a Corvette-ek történetében – tovább növelte az autó irányíthatóságát.
A C5 szívében egy forradalmi LS1 alumínium motor dobogott. Ez a Gen III kisblokk motor egyedi gyújtógyertyákkal rendelkezett minden hengernél, valamint alumínium blokkot és dugattyúkat használt. Az eredeti teljesítménye 345 lóerő (257 kW), amely 2001-re 350 lóerőre (261 kW) nőtt. Ezzel az új erőforrással és az innovatív karosszériával kombinálva a C5 akár 28 mpg (mérföld/gallon) fogyasztást is elérhetett autópályán.
A C5 első éveiben csak kupé formában volt elérhető, de a platform már az elejétől fogva úgy lett tervezve, hogy convertible változatot is lehessen készíteni. A convertible modell bevezetése 1998-ban történt meg, majd következett 1999-ben a fix tetős kupé (FRC). A FRC eredeti tervei között szerepelt egy egyszerűsített modell V6-os motorral ("Billy Bob" néven emlegetve). 2000-re az FRC koncepciója megalapozta a Z06 visszatérését, amely a legmagasabb teljesítményű C5 Corvette-t képviselte. A Z06 nemcsak egy erősebb motort kapott – az LS6-ot, amely 385 lóerőt (287 kW) tudott –, hanem egy merevebb rögzített tetős kialakítást is, amely lehetővé tette az eddigieknél jobb kezelhetőséget. Az alacsonyabb súly és az erősített fékrendszer további előnyöket biztosított a Z06 számára.
Hatodik generáció (2005-2013) C6
A C6 Corvette érkezésével a General Motors (GM) célja az volt, hogy a C5-öt finomítsa, nem pedig egy teljesen új modellt tervezzen. A C6 Corvette bemutatkozása 2005-ben történt, és azonnal érződött rajta a C5-ra épülő evolúciós szemlélet. A kerékagy hossza nőtt, míg a karosszéria túlnyúlásai csökkentek, ami sportosabb megjelenést kölcsönzött az autónak. A retró elhajlású fényszórók helyett fix egységek kerültek beépítésre, amely 1962 óta nem volt jelen a Corvette modellekben. Az új belső tér jelentős fejlődést mutatott a C5-höz képest. A kényelmesebb utastérnek köszönhetően némileg nőtt az utasok csípőszélessége is. Az LS2 motorral felszerelt C6 6,0 literes teljesítménye 400 lóerőre emelkedett, ezzel 0-60 mph (0-97 km/h) időtartama kevesebb mint 4,2 másodperc lett. Ez a teljesítmény lehetővé tette számára, hogy elérje a 190 mph (310 km/h) sebességet.
A GM mérnökei nem csak a dizájnra figyeltek oda: az aerodinamikai tulajdonságok is javultak. A C6 alacsony, 0,28-as légellenállási együtthatóval rendelkezett, azonban üzemanyag-fogyasztása nem felelt meg a várakozásoknak: automata vagy manuális váltóval is 16/26 mpg (város/autópálya) értékeket produkált. Az új Computer Aided Gear Selection (CAGS) funkció segített abban, hogy elkerülje a Gáz Guzzler Adót. 2006-ban érkezett meg az új Z06 modell is, melynek motorja már 7,0 literes LS7 volt. Ez volt GM legnagyobb kisblokk motorja valaha; hivatalos teljesítménye 505 lóerő volt és 3,7 másodperc alatt gyorsult 0-60 mph-ra. Az alumínium vázszerkezet tovább növelte az autó teljesítményét és merevségét.
2008-ban egy frissítést kaptunk: az LS3 motor már 6,2 literes lett és 430 lóerőt produkált. Az automata váltó gyorsabb váltásokat tett lehetővé, így ez lett minden idők leggyorsabb automata Corvette-je. Az év során számos apróbb belső változtatást is végrehajtottak. A ZR1 bemutatása újabb mérföldkő volt: az LS9 motorral felszerelve már 638 lóerőt tudott felmutatni és elérte a 205 mph (330 km/h) sebességet – ezzel története egyik legerősebb GM sportautójává vált. 2010-ben visszatért a Grand Sport név is; ez egy új modellsorozatként jelent meg és számos Z06 jellemzőt örökölt magára. A vásárlók számára lehetőség nyílt arra is, hogy részt vegyenek az autójuk motorjának összeszerelésében – ez egyedi élményt kínált számukra.
Hetedik generáció (2014-2019) C7
Az új generációs Corvette, a C7, 2007-ben kezdődött el, és a fejlesztés során kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy a jármű ne csupán a „nyugdíjasok játékszere” benyomását keltse. Egy 2012 októberében készült GM-tanulmány szerint a Corvette vásárlók körülbelül 46%-a 55 éves vagy annál idősebb volt, míg az Audi R8 és Porsche 911 vásárlói között ez az arány 22%, illetve 30% volt. Chris Perry, a Chevrolet marketingvezetője elismerte, hogy sokan úgy látták, mint „a sikeres vízvezeték-szerelő autóját”, ami világosan jelzi a célcsoport megújításának szükségességét.
A C7-es Corvette bemutatóját eredetileg a 2011-es modellévre tervezték, azonban végül 2014-re halasztották, hogy olyan módosításokat végezzenek rajta, amelyek vonzóbbá teszik azt a fiatalabb vásárlók számára. Bár egy középmotoros és hátsó motoros elrendezés is felmerült, végül a hagyományos elrendezést választották, hogy csökkentsék a gyártási költségeket.
A C7-es Corvette számos újdonságot hozott magával. Az LT1 6.2 L V8 motor 455 lóerőt (339 kW) vagy 460 lóerőt (343 kW) teljesítményre képes volt az opcionális teljesítmény-kibővítéssel. A motor új technológiákat alkalmazott, mint például közvetlen befecskendezés, változó szelepvezérlés és aktív üzemanyag-kezelési rendszer. Az autó továbbra is hátsókerék-meghajtású maradt, de az új automata váltóváltozatok – köztük egy nyolcfokozatú automata – is elérhetők lettek.
Az új generációs Corvette belső terét szintén jelentős frissítések jellemezték. A szélesebb ülések mellett sportosabb verziók is választhatók voltak. A híres Corvette embléma új dizájnt kapott, míg az autó karosszériája karbon-kompozit anyagokból készült.
A C7-es változat nem csupán technológiai újításokat hozott; megújította a „Stingray” nevet is, amelyet korábban már használtak az ikonikus modellekhez. A Chevrolet emellett bevezette a Z06 változatot is, amely már 650 lóerőt produkált a szuperfeltöltős LT4 motorral. A C7-es Corvette piaci sikere érdekében Chevrolet kampányokat indított fiatalabb vásárlók megszólítására is. Például egy álcázott változatot tettek elérhetővé a Gran Turismo 5 videójátékban, valamint a C7-es Corvette volt az Indianapolis 500 hivatalos autója is.
A legutolsó C7-es Corvette – amely egy fekete Z06 volt – aukciója különleges eseménynek számított: 2,7 millió dollárért kelt el és ezzel nem csupán egy autót árvereztek el; ezzel támogatva egy fontos jótékonysági ügyet is.
Nyolcadik generáció (2020- ), C8
A Chevrolet Corvette mindig is a sportautók ikonjának számított, és a legújabb generáció, a 2020-as Corvette C8, új magasságokba emelte a legendát. Az autó bemutatása óta rengeteg figyelmet kapott, nem csupán lenyűgöző dizájnja és teljesítménye miatt, hanem a műszaki újítások terén is.
A 2020-as Corvette C8 volt az első olyan Corvette, amely hátsó középmotoros konfigurációval rendelkezett – ez egy jelentős váltás volt az eddigi hagyományoktól. Az új elrendezés nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem javítja az autó kezelhetőségét és stabilitását is. A bemutató során három különleges színváltozatban debütált: piros (a Z51 csomaggal), fehér és kék. Az autó kabrió változata pedig a Kennedy Űrközpontban debütált, ahol együtt mutatták be a C8.R versenyautót is.
A C8 alapmotorja egy 6,2 literes természetesen lélegeztetett LT2 V8-as motor, amely 465 lóerőt és 470 lb-ft nyomatékot produkál. Ez egyedülálló teljesítményt biztosít a sportautók között, különösen figyelembe véve, hogy az autó nem kínál hagyományos manuális váltót – ez az első eset az 1982 óta gyártott Corvettet követően. Emellett a kabrió változat az első olyan Corvette, amely retraktálható keménytetőt kapott.
A Corvette C8 már a megjelenése előtt is szenzációt keltett, hiszen 2020 januárjában 3 millió dollárért kelt el egy jótékonysági aukción a Barrett-Jacksonnál. Az összegből befolyt pénzösszeg a Detroit Children's Fund számára lett felajánlva, ami jól tükrözi az autó társadalmi felelősségvállalását is. A 2022-es modellévben az LT2 motor frissítéseken esett át; új üzemanyagpumpát és befecskendezőket kaptak. Ekkor emelkedett az alapár is 1200 dollárral. Emellett megjelent egy új IMSA GTLM Championship Edition csomag is, amelyből mindössze ezer darabot gyártottak.
A Corvette történetének következő fejezetei már napvilágot láttak. A Z06 2023-as modellje egy új LT6 motort kapott, amely 670 lóerőt teljesít; ezzel ez lett a legnagyobb teljesítményű természetesen lélegeztetett V8-as motor sorozatgyártásban. A Z06 szívverése egészen 8600 RPM-ig pöröghet fel. Az E-Ray bemutatása pedig még izgalmasabbá tette a Corvette jövőjét. Az E-Ray egy hibrid sportautóként érkezik, amely először tartalmaz elöl elektromos motorokat – összesen 655 lóerős teljesítménnyel bírva. Az alapára meghaladja a 122 ezer dollárt, de mindezeket figyelembe véve nem meglepő.
Díjak:
Az amerikai autóipar ikonikus képviselője számos díjat nyert el, amelyek nemcsak az autóipari szakértők, hanem a vásárlók körében is kiemelik az autó kivételes teljesítményét és tervezését.
Az 1963-1967 közötti Sting Ray modell az Automobile Magazine "100 Coolest Cars" listáján az első helyen végzett, megelőzve olyan legendákat, mint a Dodge Viper GTS és a Porsche 911. Ez a díj nemcsak az autó tervezésének forradalmi megoldásait tükrözi, hanem azt is, hogy a Corvette mindig képes volt megújulni és alkalmazkodni a változó piaci igényekhez.
A Sports Car International a 60-as évek legjobb sportautói között az ötödik helyre rangsorolta a Corvettet, amely tovább erősíti a modell népszerűségét ebben az időszakban.
A Hot Rod magazin 1986 márciusi számában pedig a 1973-74-es Corvette LS6 454-t választotta az "10 leggyűjthetőbb izomautó" közé, így bizonyítva, hogy a Corvette nemcsak teljesítményével, hanem értékállóságával is kitűnik.
A Car and Driver olvasói minden idők egyik legjobb autójának választották a Corvettet, összesen kilencszer tettek említést róla. Ezen kívül a magazin éves "Ten Best" listájára is tizenhat alkalommal felkerült. Az 1985-1989 között bemutatott C4-től kezdve egészen a C8 Z06-ig számos modell bizonyította, hogy miért érdemes figyelmet fordítani erre az ikonikus autóra.
A Motor Trend magazin 1984-ben, 1998-ban és 2020-ban választotta ki Car of the Year díjára. Ezen túlmenően az SAE (Society of Automotive Engineers) Automotive Engineering International publikációja a 1999-es Corvette Convertible-t nyilvánította "A 20. század legjobban megtervezett autójának", ami tovább hangsúlyozza a Corvette mérnöki kiválóságát.
A közelmúltban is számos elismerésben részesült: például az U.S. News & World Report 2010-ben "A legjobb luxus sportautónak" választotta a Corvettet. Az Edmunds.com "Minden Idők Legjobb Autói" listáján pedig több Corvette-modell is helyet kapott: az 1963-as Stingray a 16., míg a 2009-es ZR1 a 78. helyen végzett.
A legfrissebb hírek szerint a Motor Trend magazin "2023 Performance Vehicle of the Year" díjat adományozott a C8 Z06-nak, ezzel újra megerősítve azt az állítást, hogy a Corvette folyamatosan képes fenntartani pozícióját mint vezető sportautó.
NASA Corvette autók
A múlt század közepén, amikor az űrkutatás új korszakot kezdett, nemcsak a NASA űrhajósai, hanem az őket támogató emberek is hírnevet szereztek. Jim Rathmann, a floridai Melbourne Chevrolet kereskedője és az 1960-as Indy 500 győztese, egyike volt ezeknek a figyelemre méltó alakoknak. Rathmann nem csupán a versenyautók világában alkotott maradandót, hanem különleges kapcsolatokat alakított ki a NASA legendás űrhajósaival is.
Rathmann barátságot kötött olyan ikonikus személyekkel, mint Alan Shepard, Gus Grissom és Gordon Cooper. E barátság eredményeként sikerült meggyőznie a General Motors elnökét, Ed Cole-t arról, hogy hozzon létre egy programot, amely keretében minden egyes űrhajós évente két új autót kapott. A választásuk általában egy családi autóra esett feleségük számára, míg maguknak Corvette-et választottak.
Gene Cernan „Last Man On The Moon” című emlékiratában részletesen leírja ezt a programot. Az űrhajósok márkájú új Corvette-okat kaptak, amelyeket 3000 mérföld (4828 km) megtétele után „használt” áron megvásárolhattak. Alan Bean emlékszik arra, hogy hogyan álltak sorban a Corvette-ok az astronauták irodái előtt a Johnson Űrközpont parkolójában. A helyi rendőrök pedig szemet hunytak Shepard és Grissom barátságos versenyei felett a floridai tengerparti utakon.
A Mercury és későbbi űrhajósok hivatalosan is összekapcsolódtak a Corvette-tel; számos hivatalos fényképen szerepeltek autóikkal és az Apollo Holdkomp vagy Holdjáró makettjeivel. Cooper Shepard temetésén tartott eulógiájában mesélte el a Cocoa Beach mentén rendezett versenyeket, amelyek során az űrhajósok egymást húzták vízisíkkel sekély vízben. Shepard hosszú ideig Corvette-tulajdonos volt; Zora Arkus-Duntov, akkoriban a GM főmérnöke meghívta őt pre-produkciós Corvette modellek tesztelésére. A General Motors vezetősége később egy 1972-es modellt ajándékozott Shepárdnak Bill Mitchell belső terével.
Chevrolet Corvette Z06 (2017) sárga, 1:24 méretarányos modellautó, Welly
Chevrolet Corvette Z06 (2017) piros, 1:24 méretarányos modellautó, Welly
